Reggel

Beköszöntött az ősz, vele tartanak barátai, a hűvös szellő, aki reggelenként deres leheletével simítja végig a fák sárguló leveleit és az eső, aki könnyeivel áztatja a földeket.. A táj színpompás köntösbe öltözik, ahogy a felkelő Nap sugarai bevonják ragyogásukkal.. Szeretek hajnalban a teraszon ücsörögni, ilyenkor minden annyira békés és nyugodt, nem hallani mást, csak a csivitelő madársereget, akik boldogan köszöntik az életet. Цsszegömbölyödöm a hintaágyon, és szorosabbra húzom magamon a takarót. Sok dolog jár a fejemben, eltelt egy év, mióta először találkoztunk. Itt voltunk egymásnak oly sok időn keresztül. Te voltál az, akire bármikor számíthattam, mindig meghallgattál, néha megsimogattad a buksim, megvigasztaltál, néha rám ripakodtál, hogy szedjem már össze magam, mikor mire volt szükségem. Beleláttál a fejembe, kitaláltad a gondolataimat, megértetted a zavaros, kusza dolgaimat. 

Ma ismét veled töltöm a napot. Kimászom a jó, meleg takaró alól, teszek egy kört a kertben, a papucsomon csillognak a fűszálakról rátapadt harmatcseppek. A konyhában forró mentateát készítek sok cukorral és egy kevés citrommal. Elmélázva ücsörögve várom, hogy iható hőmérsékletűre hűljön, közben lustán nyújtózkodom, ettől mindig felfrissülök a fáradtan induló reggeleken. A fürdőbe már szinte repülök, a ruhák sértett némasággal viselik, ahogy egy kupacba hajigálva a székről lassan a földre zuhannak. Egy szál semmiben állok már, egyik lábammal a székre támaszkodom, közben gondterhelt arccal vizsgálgatom a bikinivonalamat. 
Azt hiszem, ma nem vesződöm azzal, hogy csíkot készítsek, úgysem lenne egyenes. Fény gyúlt az agyamban, a kopasz punci kislányos, akkor miért ne játszunk ma szerepjátékot? Olyan forró vizet engedek a kádba, amit épp csak el tudok viselni, a rengeteg habfürdő, fürdőolaj és fürdősó nyomán vastag habréteg tűnik fel a felszínen. Kényelmesen elhelyezkedem benne. Áztatom magam behunyt szemmel, élvezem a kényeztetést, míg meg nem unom, akkor bepakolom az összes sárga kiskacsát a vízbe, úsztatom őket a hab tetején és közben úgy hápogok, mint egy csapat vadkacsa. 

Forróság önti el a tarkómat, mintha valaki figyelne. Az ajtó felé fordulok, és ott állsz az ajtónak támaszkodva, kaján vigyorral figyelve a ténykedésemet. Kezeidet lazán a farmernadrágod zsebébe dugtad, halványkék csíkos inget húztál, a szőke hajad kisfiús hatást kelt, kék szemeid mélyén derű csillog, összességében átkozottul szexi vagy. Törölközőt terítesz a kád szélére, hosszú csókkal köszöntesz, majd kikeresed a fürdő mélyéről a szivacsot, tusfürdőt nyomsz rá és végigdörgölsz vele tetőtől talpig. Hosszasan elidőzöl a melleimnél, jóval több időt szentelsz rájuk, mint az szükséges lenne. Utolsónak a puncimnál kalandozol, felállítasz, és együtt leborotváljuk szép simára. 

A kezed gyakran érint olyan helyeket, amitől libabőrös leszek, miközben szinte izzok már belülről. Látom a szemedben, hogy Te is kegyetlenül vágysz rám, csak még egy kicsit szórakozol velem. Az ajkadba harapok, átkarolom a nyakad, vizesen és forrón simulok hozzád, mire Te felkapsz, mit sem törődve az átnedvesedett ruháiddal, átszállítmányozol a hálóba, finoman az ágyra fektetsz, és követelőzően falod az ajkaimat. Lerúgod a cipőd, vele együtt a zoknikat, majd mikor az utolsó gomb is kiszabadul, az inged a földre hull, amit követ a nadrágod és az alsógatyád. 

Magad alá tepersz, ágyékodat hozzám szorítod, hogy érezzem, mennyire kívánsz, nedves fürtjeimbe markolsz, hátradöntöd a fejem, hogy minél jobban hozzáférhess a nyakamhoz, végigcsókolod minden egyes porcikámat, de a vállamnál már alig tudsz gondolkozni, kegyetlenül összeharapdálsz, így siklasz le a mellemig, szívogatni kezded az izgalomtól már keményen meredő bimbóimat, közben egyik kezeddel már a puncimnál matatsz. Уvatosan játszadozol a legérzékenyebb pontjaimon, Végighúzod az ujjad a nagyajkaimon, majd nekem kínálod, hogy nedvesítsem be. Finoman nyaldosni és szopogatni kezdem, amitől csak egyre jobban megkeményedsz. Finoman körözöl a csiklóm körül, míg be nem csusszan ujjad a forró barlangomba, amire egy nagy sóhaj a válasz, egyre mélyebbre hatolsz, egyre gyorsabban és keményebben, már alig kapok levegőt, a válladba kapaszkodom, és gyakran megremegek az élvezettől. 

Pár percnyi pihenőt kapok, amit ki is használok, és gyorsan a férfiasságodra hajolok. Halkan becézgetem, kedveskedek neki, csókjaimmal borítom az érzékeny bőrt, nyelvemmel masszírozom a duzzadt heréket, lenyalom a sós ízű nedveket a makkról. Lassú nyelvcsapásokkal haladok a töve felé, rendesen benedvesítve minden egyes miliméterét, dolgom végeztével a szopogatni kezdem, majd rendesen rábukom, és keményen megdolgozom. Mikor már zsibbad a szám, néhány pillanatnyi szünetet tartok, addig a kezem veszi át a szácskám szerepét. Ьtemesen csúszkál le és fel a férfiasságodon. 

Mikor már nem bírod a játszadozásomat, magad alá gyűrsz, és pár könnyű mozdulattal belém csusszansz. Ez a kedvenc részem, imádom az érzést, ahogy kitöltesz, ahogy eggyé válunk. Lassan mozogni kezdesz, és a testem válaszol a tested minden egyes rezdülésére. Цsszekarmolom a hátad, a körmeim nyomán vörös csíkok keletkeznek, simogatom a mellkasod, játszadozom a mellbimbóiddal, nézem az arcod, szeretem figyelni, ahogy eljutsz a csúcsra, keményen magadhoz szorítasz, és szinte robbansz. Suttogsz valamit, de nem értem a mormogásod. Цlellek, várom, hogy csituljon a szívdobogásom, lassan elmúlik a bensőmben tomboló vihar. Legördülsz rólam, zsebkendőt keresek, letisztogatom magam, majd téged is, lágy csókkal illetem a legkedvesebb barátomat. Kényelmesen elhelyezkedem, Te pedig a mellemre hajtod a fejed és halk szuszogással mély, pihentető álomba merülsz. 

Szeretem ezt az állapotot. Ilyenkor úgy érzem, hogy együtt vagyunk, úgy igazából. Bár az eszem nagyon halkan azt suttogja, hogy ez csak csalóka látszat, pillanatnyi kép, hamis ábránd. El fogsz hagyni, mész tovább, hogy mindig újra hozzám térj vissza. Elszakadni nem tudsz. Nem tudsz meglenni nélkülem, de velem sem. Nekem pedig nincs erőm, hogy véget vessek ennek. Próbáltam másokkal, kerestem azt, aki pótolni tudná a helyed, de mindannyiszor elbuktam. Az a sorsunk, hogy időről időre egymás ágyában kössünk ki. De valahol mélyen rettegek attól, hogy egyszer végleg búcsút intesz. Én pedig itt maradok, próbálok örülni a boldogságodnak egy másik nő oldalán, de csak ülni fogok, összekuporodva a padlón, a sarokban és nézek a semmibe. Nem lesz, aki felsegítene, megmutatná az utat. Csak rajtam fog múlni, hogy felállok-e. Érdemes lesz? Jön valaki más, aki ugyanúgy képtelen szeretni és összetöri a szívem. Nem bánom, mert nem számít semmi. Míg a két karodban tartasz, míg rám szuszogsz, addig visszajössz hozzám, engem szeretsz, még ha magadnak sem vallod be. 

Még szorosabban ölelsz, felemeled a fejed és csókot kérsz, kezem a fejedre rakod, kisgyerek módjára adod a tudtomra, hogy jól esne egy kis cirógatás. Játszadozom a hajaddal, lágyan simogatom, kicsit meghúzkodom, míg álomba nem merülsz ismét. Уvatosan kimászom alólad, ami azért nem túl könnyű folyamat. Besurranok a fürdőbe, gyors zuhanyt veszek, frissen, illatosan sétálok át a szobába. Fehér combfixet húzok bugyi nélkül, tűsarkú cipőt, kockás, rakott szoknyát, ami alig takarja a harisnyatartót, fehér inget, középen lazán megkötve, és alá egy nagyon csipkés, cickófelturbozó csodát. A hajamat két copfba fésülöm. Végignézem magam a tükörben, egy kiscsaj néz rám vissza, nagy, ártatlan szemekkel. Rettentő elégedett vagyok az eredménnyel. 

A konyhában összeütök gyorsan egy rántottát. Kötényt kötök magam elé. Míg a szalonna és kolbász darabok a serpenyőben sercegnek, addig kenyeret, paradicsomot és uborkát szelek. A tojásokat is beütögetem, végül fűszerezgetek és ízlésesen tálalom. Nem épp valami ételremek, de egy kezdőtől már ez a teljesítmény is fantasztikus. Laktató, mi több egy kalóriabomba, de ez most elnézhető, hisz szükségünk van az energiára. A hálóba kopogok lassan, a tálcával egyensúlyozva, az étel illatára kinyitod a szemed, és csodálkozva nézel rám. Nem nagyon kell kínálgatni, nagyon megéheztél már. Mosolyogva figyellek, közben eperlét kortyolgatok. Mikor végeztél, erotikusan lenyalom az ajkaimról az ott pirosló cseppeket. Ez felgerjeszti benned a vágyat. 

Kellemes zenét teszek fel, a szoba közepére sétálok, és táncolni kezdek. Mintha ott sem lennél, simogatom magam a ritmus ütemére, levezetem minden szomorúságomat, csalódásomat és dühömet. Mikor kinyitom a szemem, ott állsz előttem, nehezedre esik, hogy ne érints meg. A szemed sok mindent elárul. Mindez csak egy pillanatig tart. Mosolyogsz, leülsz az ágy végébe és várod a játék folytatását. Riszálom magam esztelenül, a falhoz dörgölőzöm, az inget kegyetlenül lassan kigombolom, és mivel felesleges, lecsúszik a földre. Követi őt a kockás szoknya is. A hűvös falnak támaszkodom háttal, kezemmel végigsimítom a minden elérhető porcikámat. Kis terpeszbe nyitom a lábaimat, és ujjacskáimat a forró puncimba merítem. 

Ezt már nem nézeted végig tétlenül. Elém térdelsz, nyelveddel ízleled kislányosan selymes és szőrtelen puncimat. Játékodtól kezdem az eszemet veszíteni. Egyre lejjebb csúszom, te pedig hűségesen követsz. Mindketten elnyúlunk a szőnyegen. Egyik kezem a hajadba túr, a másikkal a kezedet markolom. Mit sem törődve az önkívületi állapotommal, csak folytatod a nyali-falit, az ujjaiddal besegítesz, aminek már végképp nem tudok ellenállni. Megállíthatatlanul söpör végig rajtam az édes-gyönyörű kéjből fakadó remegés. Megnyugtatóan simogatsz, elégedetten szemléled az izgalmaktól kipirult arcom, mosolyogsz rám és megcsókolsz vadul, szenvedélyesen. 

Átviszel az hófehér ágyba, hiába, szeretsz kényelmesen élni. Büszkeségedre vetem magam. Cirógatom a kis kacsómmal, cicimmel, puncusommal. Nem sokat várat magára, az előző játék igencsak megtette a magáét, rövid időn belül úgy állsz, mint a cövek. Huncut módon négykézlábra ereszkedem, háttal, cicamód homorítok, kicsit billegetem a csípőmet, és doromboló hangokat adok ki. Nagyon szeretem hátulról csinálni, mert ilyenkor vagy a legmélyebben bennem.. Lágyan belém hatolsz, majd szorosan kapaszkodsz a cickóimba. Teljes harmóniában mozgunk, többször megállunk egy kis szünetre, mert nehezen tudod visszatartani így magad, hangosan zihálunk a kéjtől, míg mindketten el nem megyünk. Rám hanyatlasz kielégülten és az élvezettől kissé kábultan. Egy darabig így maradunk erőt gyűjtve, majd letisztogatjuk magunkat és újra pihentető, kéjes álomba zuhanunk egymás karjaiban. 

Befészkelem magam ölelésed melegébe, és arról álmodom, hogy mi lenne, ha egyszer mindig így lenne. A Nap éltető sugarai reggelente mindig így találnának ránk, és a Hold varázsos fénye minden este bevonna minket ezüstös takarójával. 

by: Dvergr és Zeke